.:: Prológus ::.

Halihó! Itt is van az ígért prológus, remélem, meghozza kedveteket a történet olvasásához. :D

Puszi: Bo×××

~~~

- Maiara, elég legyen! – csattant mennydörgésszerűen apám hangja a konyhában. – Nem akarok sztárokról hallani ebben a házban.

- De…

- Nem. Amit mondtam, megmondtam.

- Apa – kezdtem nyugodtan. – Attól, hogy a ti házasságotok majdnem gallyra ment anyu hírneve miatt, még közel sem biztos, hogy az enyémet is tönkretenné ugyanez. De egyáltalán. Nem is pasizni szeretnék, csak barátkozni, de te azt sem engeded.

- Ide figyelj… - kezdte figyelmeztetően, de nem hagytam, hogy folytassa.

- Nem. Te figyelj. Anya meghalt. Az egész világ gyászolja a mai napig. De a szülésbe halt bele és nem a hírnévbe. Ha még élne, azt akarná, hogy boldog legyek. Egy sztárral az oldalamon, vagy sem, lényegtelen. Te viszont… - anyu említésére elszállt apu agy és arra eszméltem fel, hogy keze csattan arcomon. Sosem ütött meg, így szinte lesokkoltan tapogattam pirosló arcom, végül megszólaltam:

- Ezt sosem bocsátom meg neked – és ezzel kirohantam a konyhából.